TÖRTÉNELEM TÉTELEK
|
Szent István Kalandozások (A zsákmányszerző harcok alapja a magyar könnyűlovasság volt, mely rendkívül gyorsan mozgott. A harcmodorról Bölcs Leó: Taktika c. művében olvashatunk.). A források 43 magyar hadjárat emlékét örökítették meg. A A kalandozásokban főleg a határ mentén megtelepült törzsek vettek részt, bár több hadjáratot a fejedelemség várományosa vezetett. Portyázásaik nyugati és déli irányban a Pireneus-félszigetig, illetve Bizáncig óriási területeket érintettek. Elsődleges célja a zsákmányszerzés, ugyanakkor a hadjáratok a harckészség fenntartását is szolgálták. A kalandozások első évtizedei komoly sikereket hoztak, melynek okai: – könnyűlovas harcmodor – szomszédos államok belső gyengeségei (Ny-Eu-ban feudális anarchia volt) – kevés nehéz fegyverzetű lovagi ellenállás A X. század első felében döntő változások történtek: számos várat építettek, növelték a seregek létszámát, fokozták a páncélzat erejét, de legfontosabb a politikai összefogás megteremtése volt Európában, mert lehetővé tette a védekezők erejének koncentrációját. Így következett be a magyar seregek első veresége 933-ban Merseburgnál (Madarász Henriktől), majd 955-ben döntő vereséget szenvedtek őseink Augsburgnál (I. Ottótól). A kalandozó-zsákmányszerző hadjáratok elodázták a magyarság társadalmi átalakulását és az európai rendbe való beilleszkedését, sőt a vereségekben a törzsek meggyengültek, a törzsszövetség felbomlott. Belső fejlődés A fejedelmi család a X. században fokozatosan növelte pozícióit az országban, mellyel szemben egyes törzsfők szintén igyekeztek befolyásukat növelni. (Erdélyben a gyula, Dunántúlon pedig a horka tisztség viselője vált egyre függetlenebb hatalommá.) A politikai átrendeződéssel egyidejűleg megkezdődött egy gazdasági átalakulás: a termelőmunka mind eredményesebb, ami az uralkodó rétegek vagyonának és hatalmának növekedését is előidézte. A magyar társadalom tehát eljutott arra a fokra, hogy az európai feudális fejlődés eredményeit átvehesse. Géza fejedelem Amikor Géza (972-997) lett a fejedelem, hazánk elég súlyos helyzetben volt: megnőttek a belső ellentétek. Mindeközben I. Ottó vezetésével megalakult a Német-Római Császárság (962-1806), amely minden korábbinál ütőképesebb nehézfegyverzetű lovas hadsereggel folytatta a kelet felé terjeszkedést. Géza felismerte, hogy a magyarság fennmaradásának feltétele az európai rendbe való beilleszkedés, ezért először a németekkel való békére törekedett: 973-ban követeket küldött a császárhoz Quedlinburgba, a béke érdekében lemondott az ausztriai és morvaországi területekről. Ugyancsak megállapodtak a keresztény hittérítők tevékenységéről is. A belpolitikában folytatta a független területek megszerzését, Erdélyt pedig házasságával szerezte meg (Gyula leánya, Sarolta), Dunántúlon fegyveres erővel verte le az ellenálló nemzetségfőket. Géza utódjául Istvánt választotta. István nagyfejedelem – problémák a trónutódlásban Géza halálát követően 997-ben István lett a magyarok nagyfejedelme; a primogenitúra érvényesítésével került hatalomra. Eközben a fejedelmi családban legidősebbnek számító Koppány magát tartotta jogos örökösnek az ősi nomád öröklési jog, a szeniorátus alapján, sőt mi több a pogány hagyomány értelmében Géza özvegyét is feleségül akarta venni (levirátus ). István 996-ban vette feleségül Henrik bajor herceg leányát, a későbbi II. Szent Henrik német császár testvérét, Gizellát, akivel sok hittérítő és lovag jött Bajorországból. Istvánnak fegyverrel kellett kikényszerítenie hatalma elismerését. A Veszprém mellett vívott véres csatában a német lovagok segítette nagyfejedelmi sereg diadalmaskodott. (Hont, Pázmán, Vencelin vezették a német lovagokat). Elesett maga Koppány is, akinek négyfelé vágott testét elrettentésül Esztergom, Veszprém, Győr kapujához, illetve Erdélybe (valószínűleg a gyula székvárosába) küldette István. A koronázás 1001. január 1-jén koronázták királlyá Esztergomban, a feltehetően II. Szilveszter pápa által küldött koronával, ami azt jelentette, hogy a pápa őt független keresztény királynak ismerte el; személyén keresztül a nyugati kereszténység befogadta az országot a keresztény népek közösségébe, így létrejött a független keresztény magyar királyság. (A mai koronázási ékszerek azonban nem azonosak a hatalmi jelvényekkel, kivéve a palást). A királyt szent olajkenettel felkenték, mellyel a papok kinyilvánították, hogy „megtöltik Isten erejével”, tehát a ceremónia az uralkodót az egyházi személyek körébe emelte, így jogot kapott az egyház ügyeibe való beleszólásra. Lázadások István csak azután lett úrrá az ország teljes területén, amikor csapatai Csanád vezetésével megtörték a Délvidéken Ajtony uralmát (1008.), majd az erdélyi Gyula is kénytelen volt meghajolni a királyi hatalom előtt (1003). Mindezt követően Vazul összeesküvést szőtt ellene, ezt úgy bűntette, hogy alkalmatlanná tette az uralkodásra (megvakíttatta). Az egyházszervezés István uralkodása alatt 8 püspökséget hozott létre. Ezek közül az esztergomi lett a rangelső, mert az egyház szokása szerint az érseki széket az uralkodó székhelyére kellett helyezni. Továbbá Ny-Európai szokás volt, hogy 8-10 püspökség után egy megkapta az érseki címet. Nálunk Esztergom és Kalocsa is érsekség lett (Kalocsa: autokefál = címzetes). Magyarország ezzel független egyháztartomány lett a Német-római Birodalomtól. Az ország első főpapja kapta meg a koronázási jogot. Szorgalmazta továbbá a szerzetesi kolostorok építését is. (Koppány legyőzése után korábban tett fogadalmának megfelelően folytatta és befejezte a pannonhalmi bencés apátság építését is) Az apátságok, kolostorok keretén belül iskolák működtek, és azok váltak a művelődés szellemi központjaivá. A szerzetesek ezekben az iskolákban az európai keresztény kultúrát tanították, diákjaikból pedig nemcsak a hittérítők, hanem a művelt, írástudó réteg, a király és a vármegyék fő emberei is innen kerültek ki. (8 érsekség: térkép 23. oldal aljáról fölolvashatóak, a kolostorok úgyszintén). Szent István törvényei 2 törvénykönyve maradt ránk: 1.) 35 cikkelyből állt (Büntető jellegű): - egyházi ügyek szervezése - egyházi javak védelme - püspökök szerepe - magántulajdon feletti szabad rendelkezés - királyi javak védelme - keresztény vallás előírásai (pl.: vasárnaponkénti mise) - hitszegők büntetése - földesúri jogok - családi élettel kapcsolatos intézkedései - özvegyek és árvák védelme - házasságkötések szabályozása - pogány hitet követők büntetése 2.) 21 cikkely maradt ránk (Kiegészítő jellegű): - minden tíz falu építsen egy templomot - 18. törvénycikk: elrendelte a 10-ed beszedését - az első törvénykönyv részletezése és kifejtése Az 1. törvénykönyv 1025-ben keletkezett és többnyire büntető törvénykönyv, míg a 2-dikat István uralkodása végén, vagy I. András uralkodása idején foglalták írásba, mely inkább csak kiegészítése az elsőnek. István törvényei alapvetően három csoportra oszthatóak. Ezek egy része az egyház működéséhez szükséges gazdasági javak megteremtését szolgálta (pl.: elrendelte a tized beszedését, minden tíz falu építsen egy templomot => állandó települések megerősödése, törvények a keresztény vallásgyakorlat biztosítására => vasárnaponkénti mise). A latin írásbeliség meghonosodása is ezeknek köszönhető. Törvényeinek egy másik csoportja a bűntől való elrettentést tartotta legfőbb feladatának (pl. Valaki embert öl karddal, azon kard által vesszen el” - Szent István törvényeiből); a határozatok másik része a királyi javak védelmét biztosította, ugyanakkor viszont megengedte az uralkodó, hogy mindenki szabadon rendelkezzék saját (örökölt) vagyona és királytól nyert adománya fölött. Társadalom A Szent István-kori társadalom két részre oszlott: 1. szabadok: részesült közszabadságból 2. szolgák: ura rendelkezett fölötte A szabadok társadalma három csoportból állt: – urak: legvagyonosabb réteg az Istvánt támogató előkelőkből, s a király külföldről jött adományokkal elhalmozott híveiből állt – vitézek: katonáskodó életmódot folytató kisebb vagyonú középréteg – nincstelenek: a szabad társadalom legalját képezik, de személyükben szabadok közt foglaltak helyet. A szabadok társadalmi csoportja később a külföldről betelepült vendégekkel (hospesekkel) gyarapodott. A hospesek mások földjét művelték meg. A királyi birtok A királyi földet a várbirtokok és az udvarbirtokok alkották. A szórtan elhelyezkedő várbirtokok várnépei a király kezén levő várakat szolgálták pénzzel és terményeikkel. A várak védelmét és a várnépek igazgatását várjobbágyok (katonai tisztség) látták el. A várszervezetnek elsősorban katonai jelentősége volt. Az udvarbirtok feladata a királyi udvar, a király kíséretének ellátása volt. A XI. és a XII. században még nem létezett egy helyhez kötött királyi székhely, az udvar járta az országot, s fölélte az udvarbirtokok felhalmozott terményeit. Az udvarbirtok központja az udvarház volt, amelyet udvarnokok láttak el terményekkel, valamint kézműipari készítményekkel. A királyi birtokszervezet élén az ispánok álltak. A királyi vármegyék megszervezése István a közigazgatás érdekében megszabta azokat a határokat, ameddig egy-egy vár illetékessége kiterjedt. Ezek hálózata a királyi várszervezethez igazodott, s a vár illetékességét egy összefüggő területre terjesztette ki. A vármegyék élén a megyés ispán állt, kinek személye általában azonos volt a várispánnal. Köteles volt a király parancsára hadba vezetni a vár fegyvereseit, ő bíráskodott a megye területén élő alávetettek fölött, és kezelte a vármegye jövedelmét (ez elsősorban a szabadok pénzadója, és egyéb vámok). A királyság kormányázása Az államot vezető testület a püspökökből és megyés ispánokból álló királyi tanács volt. A királyi döntéseket itt vitatták meg, és véglegesítették. A tanácsban ekkor is fontos szerepet kapott a nádor, az ispánok legtekintélyesebb főembere. A nádor a királyi udvarszervezet főbírája. A közigazgatási egységek a vármegyék voltak. Halála után Imre herceg 1031-ben egy vadászaton meghalt. Istvánt a gyász megviselte, majd súlyosan meg is betegedett. Így utolsó éveire egyenes ági örökös nélkül maradt. Utódaként végül unokaöccsét, Orseolo Pétert nevezte meg. István király 1038. augusztus 15-én halt meg Székesfehérváron, ott is temették el. 1083. augusztus 19-én szentté avatták, majd augusztus 20-án emelték oltárra Budán szent ereklyéit; ezzel ő lett az első magyar szent és egyben szent király. Koronázása millenniumán a 2000. évben Bartholomeosz konstantinápolyi ortodox pátriárka is szentté avatta, így a nagy egyházszakadás (1054) óta ő az első, akit mind a katolikus, mind az ortodox hívők szentként tisztelnek. Intelmek A korszak legjelentősebb magyar irodalmi alkotása az Istvánnak fiához, a trónörökös Imréhez intézett Admonitiones (Intelmek) című, latin nyelvű műve. A szöveget feltehetőleg valamely egyházi személy fogalmazta, azonban gondolati tartalma vélhetően istváni sugalmazású. Ebben a katolikus hit megőrzésére (I.), az egyházi rend becsben tartására (II.), a főpapoknak (III.), a főembereknek és vitézeknek tiszteletére (IV.), az igaz ítélet és türelem gyakorlására (V.), az országba beköltözők befogadására és védelmére (VI.), az idősekből álló tanács intelmeinek megfogadására (VII.), az elődök szokásainak (VIII.) és az imádságnak (IX.) megtartására, valamint a kegyesség, irgalmasság és egyéb erények gyakorlására (X.) oktatja fiát [2]. LETÖLTÉS | ||||||||
|
|
||||||||